Csavart széles övű toldó kapcsolatok (AISC)

Ezt az ellenőrzési példát Mark D. Denavit és Kayla Truman-Jarrell készítette a Tennesseeii Egyetem és az IDEA StatiCa közös projektjeként.

1 Leírás

Ez a tanulmány a komponens alapú végeselem-módszer (CBFEM) és az amerikai gyakorlatban alkalmazott hagyományos számítási módszerek eredményeit hasonlítja össze csavart széles övű toldó kapcsolatok esetén (1. ábra).

1. ábra: A tanulmányban vizsgált csavart széles övű toldó kapcsolat vázlata

A jelen munkában alkalmazott hagyományos számítási módszerek az AISC Specification (2016) terhelési és ellenállási tényezős tervezési (LRFD) követelményein alapulnak. A hagyományos számításokban értékelt határállapotok közé tartozik a csavarok szilárdsága szempontjából a nyírási szakadás, a nyomás és a kiszakadás; a toldólemezek szilárdsága szempontjából a húzási folyás, a húzási szakadás, a blokkos nyírási szakadás és a nyomási folyás; valamint a széles övű szerkezeti elemek esetén a húzási folyás, a húzási szakadás, a nyomási folyás és a hajlítási folyás. A csavarlyuknál fellépő alakváltozást üzemi terhelés esetén tervezési szempontként vették figyelembe. Egyes kapcsolatoknál az elcsúszást is értékelték.

A CBFEM eredményeket az IDEA StatiCa 22.1-es verziójával nyerték. A példamodellek a 2. ábrán láthatók. A maximálisan megengedett terheléseket iteratív módon határozták meg, az alkalmazott terhelési bemenetet olyan értékre állítva, amelyet a program biztonságosnak ítél, de kis mértékű növelés esetén (pl. 1 kip) már nem biztonságosnak minősítene.

2. ábra: Az IDEA StatiCa-ban modellezett csavart széles övű toldó kapcsolatok.

A tanulmányban bemutatott összehasonlításokban a felső oszlop mindig W14×159 volt, az alsó oszlop pedig W14×159 vagy W14×370. Minden széles övű idomot ASTM A992 szabványnak megfelelőnek feltételeztek (F_y = 50 ksi, F_u = 65 ksi). A toldó kapcsolat az AISC Manual (2017) 14-3. táblázatán alapult. A kapcsolatban összesen 24 db, 7/8 hüvelyk átmérőjű A490 csavart alkalmaztak (akapcsolat minden egyes toldólemez–oszlopöv kapcsolatához 6-6 csavar). A kapcsolat nem volt elcsúszás-kritikus, hacsak másképp nem jelezték. Az oszlopok között nem volt hézag. A kapcsolatokat mind az érintkezési nyomás figyelembevételével (Muir 2015), mind az érintkezési nyomás elhanyagolásával értékelték. A csavar osztástávolsága s = 3 hüvelyk volt, a függőleges peremtávolságok l_ev1 = 1,5 hüvelyk és l_ev2 = 1,75 hüvelyk voltak, így a toldólemez teljes hossza 18,5 hüvelyk. A toldólemez 14 hüvelyk széles volt. A csavar osztóköze g = 11,5 hüvelyk volt, a vízszintes peremtávolság egyes esetekben l_eh = 1,25 hüvelyk volt a 14-3. táblázat ajánlása szerint. Más esetekben a csavar osztóköze g = 8 hüvelyk volt, a vízszintes peremtávolság pedig l_eh = 3 hüvelyk a blokkos nyírási szakadás elkerülése érdekében. A toldólemez vastagsága az elemzés során változott. A 14-3. táblázat W14×159 oszlopokhoz 0,5 hüvelyk lemezvastagságot ajánl. A toldólemezek ASTM A36 szabványnak megfelelőnek feltételeztek (F_y = 36 ksi, F_u = 58 ksi).

Ez az oszloptoldó kialakítás leginkább két, tengelyirányban terhelt oszlop érintkezési nyomáson keresztüli összekötésére alkalmas. Ez a tanulmány olyan eseteket vizsgál, ahol az érintkezési nyomást elhanyagolják, valamint olyan eseteket, ahol az oszlopok húzással vagy kombinált főtengelyi hajlítással vannak terhelve. Az összehasonlíthatóság és az egységesség érdekében az egész tanulmányban ugyanazt a toldó kapcsolatot alkalmazták; azonban jelentős húzás vagy kombinált hajlítás esetén valószínűleg más kapcsolatok lennének hatékonyabbak.

2 Tengelyirányú terhelés

Először az egyenlő mélységű oszlopok és g = 11,5 hüvelyk csavar osztóköz esetén vizsgálták a kapcsolat szilárdságát tengelyirányú terhelés alatt. A maximálisan alkalmazható tengelyirányú nyomóterhelés változása a toldólemez vastagságának függvényében a 3. ábrán látható. A kapcsolat szilárdsága érintkezési nyomással lényegesen nagyobb, mint anélkül. Érintkezési nyomás esetén az IDEA StatiCa-nál az oszlopgerinc plasztikus alakváltozási korlátja volt a mérvadó, a hagyományos számításoknál pedig az oszlop nyomási folyása. A csavarok és a toldólemezek ezekben az elemzésekben lényegében feszültségmentesek; ezért a szilárdság nem változott a toldólemez vastagságával. Az IDEA StatiCa a hagyományos számításoknál körülbelül 4%-kal nagyobb maximálisan megengedett terhelést ad, elsősorban a modellben feltételezett kis mértékű alakkeményedés és a széles övű idom keresztmetszetének kis eltérései miatt (azaz az IDEA StatiCa nem modellezi a lekerekítéseket, és a gerinc és az öv minden csatlakozásánál a terület egy része kétszer kerül figyelembevételre).

Érintkezési nyomás nélkül a terhelés az egyik széles övű idomból a másikba a csavarokon és a toldólemezeken keresztül adódik át. A legvékonyabb toldólemez esetén (azaz 3/8 hüvelyk) az IDEA StatiCa-nál a toldólemez plasztikus alakváltozási korlátja volt a mérvadó, a hagyományos számításoknál pedig a toldólemez nyomási folyása. Megjegyzendő, hogy L_c/r ≤ 25 a toldólemez esetén, ha a hatékony hossztényezőt 0,65-nek vesszük rögzített-rögzített feltétel esetén, ezért nem alkalmaztak stabilitási csökkentést. A maximálisan alkalmazható terhelés 309 kip volt az IDEA StatiCa esetén és 340 kip a hagyományos számítások esetén. Az IDEA StatiCa kisebb maximálisan alkalmazható terhelést ad, mert a toldólemezben a feszültség a csavarlyukak közelében koncentrálódik. Az összes többi toldólemez-vastagság esetén a csavar nyírási szakadása volt a mérvadó mind az IDEA StatiCa, mind a hagyományos számítások esetén, és a maximálisan alkalmazható terhelés azonos volt.

3. ábra: Maximálisan alkalmazható nyomóterhelés a toldólemez vastagságának függvényében

A maximálisan alkalmazható tengelyirányú húzóterhelés változása a toldólemez vastagságának függvényében a 4. ábrán látható. Az IDEA StatiCa elemzéseket érintkezési nyomás műveletekkel és anélkül is elvégezték, azonban a két eset eredményei azonosak voltak. A húzásban az érintkezési merevség elhanyagolható.

A vastagabb toldólemezekkel rendelkező kapcsolatoknál (5/8 hüvelyk vagy annál vastagabb) a csavar nyírási szakadása volt a mérvadó mind az IDEA StatiCa, mind a hagyományos számítások esetén. A maximálisan alkalmazható terhelés azonos volt a két módszernél. A vékonyabb toldólemezekkel rendelkező kapcsolatoknál az IDEA StatiCa szerint a kiszakadás, a hagyományos számítások szerint pedig a toldólemez blokkos nyírási szakadása volt a mérvadó határállapot. A mérvadó határállapotok közötti eltérés az IDEA StatiCa hálójának finomításával oldható fel. Az 1/2 hüvelyk vastag toldólemezekkel rendelkező kapcsolat esetén az alapértelmezett hálóval (maximális hálóméret 1,969 hüvelyk) a kiszakadás a mérvadó, maximálisan alkalmazható húzóterheléssel 341 kip. 1 hüvelykes maximális hálóméret esetén a plasztikus alakváltozási korlát 338 kip alkalmazott terhelésnél érhető el a toldólemezekben. 0,25 hüvelykes maximális hálóméretre való további finomítás 328 kip maximálisan alkalmazható terhelést eredményez, ahol a toldólemezek plasztikus alakváltozása a mérvadó. Az ennél a kapcsolatnál tapasztalt plasztikus alakváltozás mintázata összhangban van a blokkos nyírási szakadási tönkremenetellel (5. ábra). Még a finomított hálóval is az IDEA StatiCa nagyobb maximálisan alkalmazható terhelést ad, mint a hagyományos számítások. Az 1/2 hüvelyk vastag toldólemezekkel rendelkező kapcsolat esetén a hagyományos számítások szerinti maximálisan alkalmazható terhelés 308 kip.

A kutatók megjegyezték, hogy az AISC Specification (2016) blokkos nyírási szakadásra vonatkozó előírásai konzervatívak lehetnek a fizikai kísérleti adatokhoz képest, és alternatív egyenleteket javasoltak a blokkos nyírási szakadási szilárdság jobb előrejelzésére (Teh és Deierlein 2017). A blokkos nyírási szakadás névleges szilárdságára javasolt egyenletük: R_n = F_uA_nt + 0,6F_uA_ev, egy hatékony nyírási területet, A_ev-t alkalmaz, amely egyenlő az AISC Specification-ben jelenleg használt bruttó és nettó nyírási területek átlagával (azaz A_ev = (A_gv + A_nv)/2). Az 1/2 hüvelyk vastag toldólemezekkel rendelkező kapcsolat blokkos nyírási szakadásának rendelkezésre álló szilárdsága ezen egyenlet alapján 391 kip, így más határállapotok lennének mérvadók. Ha a Teh és Deierlein (2017) által javasolt egyenlet pontos, akkor az IDEA StatiCa eredményei konzervatívak lennének.

4. ábra: Maximálisan alkalmazható húzóterhelés a toldólemez vastagságának függvényében

5. ábra: Plasztikus alakváltozás a toldólemezben 328 kip alkalmazott terhelésnél, 1/2 hüvelyk vastag toldólemez és 0,25 hüvelykes maximális hálóméret esetén.

A kapcsolat húzóterhelés alatti viselkedésének további vizsgálatához az elemzést g = 8 hüvelyk csavar osztókörrel megismételték. A blokkos nyírási szakadás nem szabályozza a toldólemez húzási szilárdságát ennél a g értéknél. A maximálisan alkalmazható tengelyirányú húzóterhelés változása a toldólemez vastagságának függvényében ebben az esetben a 6. ábrán látható. Az IDEA StatiCa eredményei lényegében megegyeznek a nagyobb csavar osztókörrel kapott esettel. Az IDEA StatiCa esetén a két legvékonyabb toldólemezzel rendelkező kapcsolatoknál (azaz 3/8 hüvelyk és 1/2 hüvelyk) a mérvadó határállapot a kiszakadás volt, ahol csak a toldás szélső csavarjai érték el a 100%-os kihasználtságot (7. ábra). A csavar nyírási szakadása volt a mérvadó az IDEA StatiCa többi kapcsolatánál, ahol minden csavar elérte a 100%-os kihasználtságot. A hagyományos számítások esetén minden esetben a csavarcsoport szilárdsága volt a mérvadó. Azonban a hagyományos számítások szerinti maximálisan alkalmazható terhelés nagyobb volt, mint az IDEA StatiCa esetén a két legvékonyabb toldólemezzel rendelkező kapcsolatoknál. A hagyományos számításoknál a csavarcsoport szilárdsága meghatározásához a csoportban lévő minden egyes csavar hatékony szilárdságát értékelik és összegzik. Ezért egyes csavaroknál a kiszakadás, másoknál a nyírási szakadás a mérvadó, de mindegyik hozzájárul a csavarcsoport csúcsszilárdságához. Az IDEA StatiCa-ban a csavarok mindegyike azonos merevsséggel van modellezve, így ebben a kapcsolatban mindegyik nagyjából azonos terhelést vesz fel. A vékonyabb lemezeknél a kiszakadás szabályozza a szélső csavarok szilárdságát, és ezek érik el szilárdságukat először, mielőtt a többi csavar elérhetné a sajátját. Ez hasonló a mérgező csavar módszerhez, amelyet a hagyományos számításokban általában excentrikusan terhelt csavarcsoportoknál alkalmaznak. A mérgező csavar módszer alkalmazása ebben az esetben az IDEA StatiCa eredményeihez hasonlóbb szilárdsági eredményeket ad.

6. ábra: Maximálisan alkalmazható húzóterhelés a toldólemez vastagságának függvényében (csavar osztóköz, g = 8 hüvelyk)

7. ábra: A csavar kihasználtságát jelző megjelenítés 256 kip alkalmazott terhelésnél, 3/8 hüvelyk vastag toldólemezzel rendelkező kapcsolat esetén

3 Tengelyirányú terhelés egyenlőtlen oszlopmélységek esetén

Amikor az összekötendő oszlopok különböző mélységűek, kitöltőlemezeket alkalmaznak a kisebb oszlop mélységének pótlására és a toldólemezek számára sík felület kialakítására. A kitöltőlemezek lehetnek fejlesztett vagy fejlesztetlen kivitelűek. A fejlesztett kitöltőlemezek a toldólemezeken túl további rögzítéssel kapcsolódnak az oszlophoz. A fejlesztetlen kitöltőlemezeknek nincs további rögzítésük. Az AISC Specification (2016) csökkentést ír elő a fejlesztetlen kitöltőlemezekkel rendelkező csavart kapcsolatok nyírási és elcsúszási szilárdságára vonatkozóan.

Az ebben a szakaszban bemutatott eredmények egy W14×159 felső oszlopot és W14×370 alsó oszlopot tartalmazó toldó kapcsolatra vonatkoznak. A két idom mélységének különbsége 2,90 hüvelyk, ezért feltételezték, hogy a kitöltőlemezek teljes vastagsága 1,45 hüvelyk, amelyet két réteggel értek el: egy 1-1/4 hüvelyk vastag és egy 3/16 hüvelyk vastag lemezzel.

A maximálisan alkalmazható tengelyirányú nyomóterhelés változása a toldólemez vastagságának függvényében a 8. ábrán látható. A csavar osztóköze ebben az esetben g = 11,5 hüvelyk volt, ami oszloptoldásnál jellemző. Érintkezési nyomás esetén az eredmények lényegében megegyeznek az egyenlő mélységű oszlopok és kitöltőlemezek nélküli esettel. Megjegyzendő azonban, hogy az érintkezés mind a felső széles övű idom és az alsó széles övű idom között, mind a kitöltőlemezek és az alsó széles övű idom között meg volt határozva. Ha az érintkezés csak a két széles övű szerkezeti elem között lett volna meghatározva, az övközépvonalak eltolódása az öv hajlítását eredményezte volna (9. ábra), és az IDEA StatiCa-ban némileg csökkent szilárdságot adott volna (1879 kip a kitöltőlemezek érintkezése nélkül, szemben a 2121 kippal a kitöltőlemezek érintkezésével, az 1/2 hüvelyk vastag toldólemezekkel rendelkező kapcsolat esetén). Teljes érintkezési nyomás érhető el, mivel a két oszlop azonos sorozatba tartozik (azaz W14), és az övek közötti távolság azonos, így a hagyományos számítások nem érintettek.

Érintkezési nyomás nélkül a toldás szilárdsága lényegesen kisebb, és az IDEA StatiCa pontosan ugyanolyan szilárdságot mutat, mint a hagyományos számítások, kivéve a legvékonyabb toldólemezekkel rendelkező kapcsolatot (azaz 3/8 hüvelyk vastag). Megjegyzendő, hogy az AISC Specification (2016) J5.2 szakaszában meghatározott nyírási szilárdság csökkentése kitöltőlemezek esetén mind az IDEA StatiCa-ban, mind a hagyományos számításokban alkalmazásra kerül. A legvékonyabb toldólemezekkel rendelkező kapcsolat esetén az IDEA StatiCa-ban a toldólemezek plasztikus alakváltozása a mérvadó, ami alacsonyabb szilárdságot eredményez, mint a hagyományos számítások.

8. ábra: Maximálisan alkalmazható nyomóterhelés a toldólemez vastagságának függvényében kitöltőlemezekkel rendelkező kapcsolatok esetén

9. ábra: Plasztikus alakváltozás eredményei 1920 kip alkalmazott terhelésnél, 1/2 hüvelyk vastag toldólemezzel rendelkező kapcsolat esetén, a kitöltőlemezek és az alsó széles övű idom közötti érintkezés nélkül (alakváltozási léptéktényező = 10)

A maximálisan alkalmazható tengelyirányú húzóterhelés változása a toldólemez vastagságának függvényében a 10. ábrán látható. A csavar osztóköze ebben az esetben g = 8 hüvelyk volt a blokkos nyírási szakadás határállapotának elkerülése érdekében. A nyomásos esethez hasonlóan az IDEA StatiCa és a hagyományos számítások azonos szilárdságot adnak, kivéve a legvékonyabb toldólemezekkel rendelkező kapcsolatot. A legvékonyabb toldólemezekkel rendelkező kapcsolat esetén a kiszakadás egyes csavaroknál mérvadó, és szilárdsági különbség adódik, mivel az IDEA StatiCa és a hagyományos számítások eltérő módon kezelik a különböző szilárdságú csavarokat tartalmazó csavarcsoportokat.

A szilárdsági csökkentés az elcsúszás határállapotára is vonatkozik az összekötött részek között két vagy több kitöltőlemezzel rendelkező kapcsolatoknál. A csökkentést a h_f, a kitöltőlemezek tényezője határozza meg az AISC Specification (2016) J3-4 egyenletében; h_f = 0,85 az összekötött részek között két vagy több kitöltőlemezzel rendelkező esetekre, és h_f = 1,0 egyéb esetekben. Ha a toldó kapcsolat elcsúszás-kritikus lenne, a rendelkezésre álló szilárdság 199 kip lenne kitöltőlemezek nélküli vagy egyrétegű kitöltőlemezek esetén, és 169 kip többrétegű kitöltőlemezek esetén. Érintkezési nyomás nélkül, elcsúszás-kritikusként meghatározott kapcsolat esetén az IDEA StatiCa szerinti maximálisan alkalmazható tengelyirányú húzóterhelés 152 kip a kitöltőlemezekkel és 1/2 hüvelyk vastag toldólemezekkel rendelkező kapcsolatnál. Az IDEA StatiCa érzékeli a többrétegű kitöltőlemezeket, és alkalmazza a megfelelő kitöltőlemez-tényezőt. Az IDEA StatiCa alacsonyabb szilárdsága azért adódik, mert az IDEA StatiCa figyelembe veszi a kitöltőlemezek excentrikus terhelését, amelyet az érintkezési nyomás és a csavar húzása által alkotott erőpár egyensúlyoz (11. ábra). Az IDEA StatiCa konzervatív módon elhanyagolja az érintkezési nyomásból eredő súrlódást, miközben a csavarban lévő alkalmazott húzóerőt a k_sc csökkentési tényező segítségével veszi figyelembe (AISC Specification (2016) J3.9 szakasz).

10. ábra: Maximálisan alkalmazható húzóterhelés a toldólemez vastagságának függvényében kitöltőlemezekkel rendelkező kapcsolatok esetén

11. ábra: Érintkezési feszültségek és csavarerő eredmények 152 kip alkalmazott húzóterhelésnél, 1/2 hüvelyk vastag toldólemezzel és súrlódásos (elcsúszás-kritikus) csavarokkal rendelkező kapcsolat esetén (alakváltozási léptéktényező = 10)

4 Kombinált tengelyirányú és főtengelyi hajlítási terhelés

A toldó kapcsolatoknak nem csak tengelyirányú terheléseket kell hordaniuk. 1000 kip-hüvelyk főtengelyi hajlítónyomaték és egyidejű tengelyirányú terhelés esetén a maximálisan alkalmazható nyomóterhelés változása a toldólemez vastagságának függvényében a 12. ábrán, a maximálisan alkalmazható húzóterhelés változása a toldólemez vastagságának függvényében a 13. ábrán látható. A csavar osztóköze g = 8 hüvelyk volt az ebben a szakaszban elvégzett elemzéseknél a blokkos nyírási szakadáshatárállapotának elkerülése érdekében.

Nyomás és érintkezési nyomás esetén a szerkezeti elem szilárdsága volt a mérvadó mind az IDEA StatiCa elemzéseknél, mind a hagyományos számításoknál. Mindkét maximálisan alkalmazható terhelés csökkent a tiszta nyomásos esethez képest (3. ábra) az egyidejű hajlítónyomaték miatt. Érintkezési nyomás nélküli nyomás és húzás esetén az IDEA StatiCa valamivel nagyobb maximálisan alkalmazható terheléseket ad, mint a hagyományos számítások a vastagabb toldólemezekkel rendelkező kapcsolatoknál, ahol a csavar nyírási szakadása a mérvadó. Ezzel szemben az IDEA StatiCa és a hagyományos számítások azonos szilárdságot adtak koncentrikus terhelés esetén. A hagyományos számításoknál az egyes csavarcsoportokban lévő erőt P/2 ± M/d képlettel határozták meg, ahol d a széles övű idom mélysége (Tamboli 2016). Ez az egyenlet feltételezi, hogy a csavarok nyírása az egyetlen erő az oszlopöv és a toldólemez közötti érintkezési felületen. Az IDEA StatiCa-ban a kapcsolat explicit modellezésével érintkezési feszültség figyelhető meg az érintkezési felületeken (14. ábra), ami nem növeli közvetlenül a teherbírást (mivel az IDEA StatiCa elhanyagolja a súrlódást az érintkezési felületeken), de a nyomatékot ellenálló karhosszt kifelé tolja és csökkenti a csavarok nyírását.

12. ábra: Maximálisan alkalmazható nyomóterhelés a toldólemez vastagságának függvényében egyidejű főtengelyi hajlítással rendelkező kapcsolat esetén

13. ábra: Maximálisan alkalmazható húzóterhelés a toldólemez vastagságának függvényében egyidejű főtengelyi hajlítással rendelkező kapcsolat esetén

14. ábra: Érintkezési feszültségek 212 kip alkalmazott húzóterhelésnél és 1000 kip-hüvelyk alkalmazott főtengelyi nyomatéknál, 1/2 hüvelyk vastag toldólemezzel rendelkező kapcsolat esetén(alakváltozási léptéktényező = 10)

A maximálisan alkalmazható tengelyirányú terhelés változása az alkalmazott főtengelyi nyomaték függvényében az 1/2 hüvelyk vastag toldólemezekkel, érintkezési nyomás nélkül és g = 8 hüvelyk csavar osztókörrel rendelkező kapcsolat esetén a 15. ábrán látható. Ezek az eredmények megerősítik, hogy az IDEA StatiCa jól egyezik a hagyományos számításokkal az alkalmazott tengelyirányú terhelés és hajlítónyomaték teljes tartományán ennél a kapcsolatnál.

15. ábra: Maximálisan alkalmazható tengelyirányú terhelés az alkalmazott főtengelyi nyomaték függvényében (nyomás negatív)

5 Összefoglalás

Ez a tanulmány összehasonlította a csavart széles övű toldó kapcsolatok tervezését az amerikai gyakorlatban alkalmazott hagyományos számítási módszerekkel és az IDEA StatiCa-val. A tanulmány főbb megállapításai a következők:

• Az IDEA StatiCa-ból kapott rendelkezésre álló szilárdság jól egyezik a hagyományos számításokkal.
• A szilárdsági különbségek közül a legnagyobb azoknál a kapcsolatoknál mutatkozott, ahol a kiszakadás szabályozta egyes csavarok szilárdságát. Az IDEA StatiCa a kiszakadás által szabályozott csavaroknál elérte a 100%-os kihasználtságot, míg a többi csavar nem érte el a 100%-os kihasználtságot, ami konzervatív összehasonlítást eredményez a hagyományos számításokhoz képest, amelyek lehetővé teszik, hogy a koncentrikusan terhelt csavarcsoport összes csavarjának szilárdsága egyidejűleg érvényesüljön.
• Az IDEA StatiCa valamivel nagyobb szilárdságot ad, mint a hagyományos számítások, amikor a blokkos nyírási szakadás a mérvadó.
• Az IDEA StatiCa helyesen azonosította a tanulmányban szereplő összes fejlesztetlen kitöltőlemezekkel rendelkező kapcsolatot, és ezt követően alkalmazta az AISC Specification (2016)-ban meghatározott megfelelő csavar nyírási vagy elcsúszási szilárdsági csökkentéseket. Az IDEA StatiCa fejlesztetlen kitöltőlemezek azonosítására szolgáló algoritmusa azonban nem fed le minden esetet, és nem szabványos esetekben mérnöki megítélés szükséges annak biztosítására, hogy a szilárdsági eredményeket megfelelő esetben alkalmazzák.

6 Hivatkozások

AISC. (2016). Specification for Structural Steel Buildings. American Institute of Steel Construction, Chicago, Illinois.

AISC. (2017). Steel Construction Manual, 15th Edition. American Institute of Steel Construction, Chicago, Illinois.

Muir, L. (2015). „Bear It and Grin." Modern Steel Construction, (December).

Tamboli, A. (2016). Handbook of Structural Steel Connection Design and Details, Third Edition. McGraw Hill, New York, NY.

Teh, L. H., and Deierlein, G. G. (2017). „Effective Shear Plane Model for Tearout and Block Shear Failure of Bolted Connections." Engineering Journal, AISC, 54(3), 181–194.