Az IDEA StatiCa Connection merevségi analízise a vizsgált szerkezeti elem meghatározott teherhatással történő fokozatos terhelésén alapul. Minden terhelési lépésben a program kiszámítja a vizsgált szerkezeti elem elfordulását, majd a kapott hajlítónyomaték-elfordulás értékpárokat nyomaték-elfordulás (M-φ) diagramként ábrázolja.
A csukló forgási merevsége ebből a görbéből származtatható. Ha a teherhatás a hajlítónyomaték mellett nyíróerőt és normálerőt is tartalmaz (LE2), a csukló elfordulása és deformációja eltérően alakulhat, mint csak hajlítónyomaték esetén (LE1). Ez megváltoztatja a nyomaték-elfordulás görbe alakját, és ennek következtében a kapott merevséget is:
Osztályozási határértékek
Az EN 1993-1-8 szerint ezek a határértékek csak a vizsgált szerkezeti elem tulajdonságaitól (L, E, I) és a kb tényezőtől függenek, amely azt tükrözi, hogy a keret merevített-e.
Ezért függetlenek a csuklóra működő terheléstől. Az alábbi táblázatban az Sj,R és Sj,P határértékek minden teherhatás esetén azonosak.
Ahogy fentebb említettük, az M-φ görbe a teherhatásban szereplő belső erők kombinációjától függ. Az összes teherkomponens egyszerre működik, és minden terhelési lépésben arányosan növekszik, így a nyíróerő és a normálerő a hajlítónyomatékkal együtt nő. Ezenfelül az Mj,Rd teherbírás csökken. Mivel az Sj,ini értékét a program szelő merevségként értékeli ki a 2/3 Mj,Rd értéknél, az Sj,ini a görbe egy másik pontján kerül leolvasásra, és az osztályozás megváltozhat.
A terhelés nagysága ezzel szemben nem befolyásolja az eredményt. Ha az alkalmazott terhek túl kicsik, a program mindegyiket egy közös tényezővel szorozza, amíg el nem éri a csukló teherbírását, ezért csak a teherkomponensek aránya számít. Ezt igazolja az LE3 teherhatás: 30 kNm helyett 10 kNm hajlítónyomatékkal ugyanazt az Mj,Rd és Sj,ini értéket adja, mint az LE1.
