Kapacitástervezés kanadai szabványok szerint

A kapacitástervezés a szeizmikus ellenőrzés része, és biztosítja, hogy a kapcsolat elegendő alakváltozási kapacitással rendelkezzen.

A kapacitástervezés célja annak megerősítése, hogy az épület kontrollált duktilis viselkedést mutat, hogy elkerülje az összeomlást egy tervezési szintű földrengés esetén. A képlékeny csukló várhatóan a disszipáló elemben jelenik meg, és a kapcsolat összes nem disszipáló elemének biztonságosan kell tudnia átvinni az erőket a disszipáló elem folyása miatt. A disszipáló elem általában egy gerenda a nyomatékálló keretben, de lehet például egy homloklemez is. A disszipáló elemekre nem alkalmazzák az ellenállási tényezőt. Két tényezőt rendelnek a disszipáló elemhez:

• R_y = 1,1 – túlszilárdság tényező – S16-14, Cl. 27.1.7; anyagokban szerkeszthető
• C_pr = 1,1 – alakkeményedési tényező – S16-14, Cl. 27.2.2; ajánlott alkalmazni a gerendára mint disszipáló elemre nyomatékálló keretben

Az anyagdiagram a következő ábra szerint módosul:

A disszipáló elem megnövelt szilárdsága lehetővé teszi olyan terhelések bevitelét, amelyek a képlékeny csukló megjelenését okozzák a disszipáló elemben. Nyomatékálló keret és gerenda mint disszipáló elem esetén a gerendát M_y = C_prR_yF_yW_pl,y és a megfelelő nyíróerővel V_z = –2 M_y,Ed / L_h kell terhelni, ahol:

• F_y – folyáshatár
• W_pl,y – képlékeny keresztmetszeti modulus
• L_h – a gerendán lévő képlékeny csuklók közötti távolság

Aszimmetrikus kapcsolat esetén a gerendát mind pozitív, mind negatív hajlítónyomatékkal és a megfelelő nyíróerőkkel kell terhelni.

A disszipáló elemek lemezei ki vannak zárva az ellenőrzésből.