Kapacitástervezés (EN)

A kapacitástervezés a szeizmikus ellenőrzés része, és biztosítja, hogy a kapcsolat elegendő alakváltozási kapacitással rendelkezzen.

A kapacitástervezés célja annak megerősítése, hogy az épület kontrollált duktilis viselkedést mutat, elkerülve az összeomlást tervezési szintű földrengés esetén. A képlékeny csukló várhatóan a disszipáló elemben jelenik meg, és a kapcsolat összes nem disszipáló elemének biztonságosan kell tudnia átvinni az erőket a disszipáló elem folyása miatt. A disszipáló elem általában egy gerenda a nyomatékot átadó keretben, de lehet például homloklemez is. A biztonsági tényezőt nem alkalmazzák a disszipáló elemekre. Két tényezőt rendelnek a disszipáló elemhez:

• γ_ov – túlszilárdság tényező – EN 1998-1, Cl. 6.2; az ajánlott érték γ_ov = 1,25; anyagokban szerkeszthető
• γ_sh – alakváltozási keményedési tényező; az ajánlott értékek γ_sh = 1,2 nyomatékot átadó keret gerendájára, γ_sh = 1,0 egyéb esetben; műveletben szerkeszthető

Az anyagdiagram a következő ábra szerint módosul:

A disszipáló elem megnövelt szilárdsága lehetővé teszi olyan terhelések bevitelét, amelyek hatására a képlékeny csukló a disszipáló elemben jelenik meg. Nyomatékot átadó keret és gerenda mint disszipáló elem esetén a gerendát M_y,Ed = γ_ovγ_shf_yW_pl,y értékkel és a megfelelő nyíróerővel kell terhelni: V_z,Ed = –2 M_y,Ed / L_h, ahol:

• f_y – karakterisztikus folyáshatár
• W_pl,y – képlékeny keresztmetszeti modulus
• L_h – a gerenda képlékeny csuklói közötti távolság

Aszimmetrikus kapcsolat esetén a gerendát mind pozitív, mind negatív hajlítónyomatékkal és a megfelelő nyíróerőkkel kell terhelni.

A disszipáló elemek lemezei ki vannak zárva az ellenőrzésből.