Hegesztési méretezés

Ez a cikk a következő nyelveken is elérhető
Angol nyelvről mesterséges intelligencia fordította
A hegesztések a legköltségesebbek és a legkritikusabbak az acél kapcsolatokban. Alulméretezésük rideg töréshez, túlméretezésük túlzott zsugorodáshoz vezethet. Az automatikus hegesztési méretezés célja az acél kapcsolatok gyors, következetes és biztonságos tervezése.

Az IDEA StatiCa Connection alkalmazásban két hegesztési méretezési stratégia érhető el minden felhasználó számára:

  • teljes teherbírásra
  • túlszilárdságra

Az Eurocode felhasználók számára két további lehetőség is rendelkezésre áll:

  • kapacitásbecslésre
  • minimális képlékenységre

A hegesztési méretezési módszer a Műveletek párbeszédpanelen adható meg.

inline image in article

A hegesztési méretezés futtatásakor a modell minden sarokvarrata a hegesztési méretezési módszer szerint módosul. Általánosságban a varrat mérete ebben a sorrendben növekszik:

  1. Kapacitásbecslésre
  2. Minimális képlékenységre
  3. Teljes teherbírásra
  4. Túlszilárdságra

A módszerek részletes leírása alább található. 

Kapacitásbecslésre

A kapacitásbecslésre végzett hegesztési méretezés automatikusan olyan varratméreteket biztosít, amelyek éppen elegendőek a beállított terhelések átviteléhez. 

A varrat kapacitásbecslése az IDEA StatiCa első gépi tanulási alkalmazása. Jelenleg csak Eurocode esetén van implementálva. A varrat ellenállása a legjobban igénybevett varratelemnek megfelelően kerül meghatározásra. Ezért a varrat kihasználtsága erősen nemlineáris. A teljes hossz ellenállását egy gépi tanulási algoritmus becsüli meg a varrat hossza mentén fennálló feszültségeloszlás alapján.

A kapacitásbecslésre végzett hegesztési méretezéshez eredmények szükségesek. A sarokvarratok mérete a következő képlet szerint kerül módosításra:

\[ a_{new} = a \cdot Ut_c / Ut_{target} \]

ahol:

  • \(a_{new}\) – módosított sarokvarrat méret
  • \(a\) – korábban beállított sarokvarrat méret
  • \(Ut_c\) – gépi tanulási algoritmuson alapuló kapacitásbecslés, amely a Varrat ellenőrzésnél látható 
  • \(Ut_{target}\) – célzott kihasználtság a Beállítások → Tervezés → Automatikus méretezés → Hegesztési méretezés menüpontban

Az eredményül kapott \(a_{new}\) értéke felfelé kerekítve kerül meghatározásra a Beállítások → Alkalmazási egységek → Új elem kerekítése → Varrat mérete szerint. 

Megjegyzés: a varratméreteket a részletezési szabályok korlátozzák, pl. a varrat mérete nem lehet kisebb 3 mm-nél (EN 1993-1-8 –4.5.2). Ezeket a részletezési szabályokat be kell tartani. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy az IDEA StatiCa-ban több varrat méretét gyakran egyetlen értékkel adják meg. Ilyen esetekben a méretet a legjobban kihasznált varrat alapján kell beállítani.

Emellett egy számítási hurok is elérhető. Ha a hegesztési méretezési módszer kapacitásbecslésre van beállítva, akkor:

  1. A sarokvarratokat teljes teherbírásra méretezi
  2. Kiszámítja a modellt
  3. A sarokvarratokat kapacitásbecslésre méretezi
  4. Kiszámítja a modellt
inline image in article

A varratok ezután egyetlen kattintással a célzott kihasználtságon vagy az alatt kerülnek beállításra.

Minimális képlékenységre

A minimális képlékenységre végzett hegesztési méretezés automatikusan olyan hegesztett kapcsolatokat biztosít, amelyek elég erősek a rideg törések megelőzéséhez. A varrat szilárdsága lehetővé teszi a lemez kezdeti folyását, de végső soron a varrat szakad el.

A hegesztett kötések minimális képlékenységére vonatkozó követelmény az FprEN 1993-1-8:2023 – 6.9(4) szabványban található. Ez az EN 1993-1-8 holland nemzeti mellékletéből ered, ahol a varrat szilárdsága és a lemez szilárdsága közötti rögzített arány 0,8. Szerepel a széles körben használt egyesült királyságbeli Green books C2 és C3 fejezeteiben is. A rögzített arány azonban csak S355 acélminőségre alkalmas. A második generációs Eurocode-ban ez minden acélminőségre kiterjesztésre kerül.

Ez a követelmény kétoldalas sarokvarratok esetén a következőképpen ellenőrzendő:

\[a/t=\frac{\beta_w\gamma_{M2} f_y}{\sqrt{2} f_u \gamma_{M0} } \cdot \min \left \{1.0, 1.1\frac{f_y}{f_u} \right \}\]

ahol:

  • \(a\) – varrat torokvastagsága
  • \(t\) – élén csatlakoztatott lemez vastagsága
  • \(\beta_w\) – varrat korrelációs tényező 
  • \(\gamma_{M2}\) – csavarok és varratok biztonsági tényezője; a Kódbeállításokban szerkeszthető
  • \(f_y\) – lemez folyáshatára
  • \(f_u\) – varrat szakítószilárdsága
  • \(\gamma_{M0}\) – lemezek biztonsági tényezője; a Kódbeállításokban szerkeszthető

Az egyoldalas sarokvarrat torokvastagsága kétszer akkora, mint a kétoldalas sarokvarraté.

Megjegyzés: a módszer keresztirányban terhelt varratok esetén hasznos, és akkor működik, ha a lemez teljes szélességén csatlakozik.

Teljes teherbírásra

A teljes teherbírásra végzett hegesztési méretezés automatikusan olyan varratokat biztosít, amelyek erősebbek a csatlakoztatott lemeznél. A számításban feltételezzük, hogy a lemezek húzásra, a varratok keresztirányban vannak terhelve, mint a varrat szilárdsága és képlékenysége szempontjából legkedvezőtlenebb eset. Ez a tervezési megközelítés hasznos a varratok rideg törésének elkerülésére statikus terhelés esetén.

Ez a megközelítés szintén szerepel a széles körben használt egyesült királyságbeli Green books C1 fejezetében.

Ez a követelmény kétoldalas sarokvarratok esetén a következőképpen ellenőrzendő:

\[a/t=\frac{\beta_w\gamma_{M2} f_y}{\sqrt{2} f_u \gamma_{M0} }\]

ahol:

  • \(a\) – varrat torokvastagsága
  • \(t\) – élén csatlakoztatott lemez vastagsága
  • \(\beta_w\) – varrat korrelációs tényező 
  • \(\gamma_{M2}\) – csavarok és varratok biztonsági tényezője; a Kódbeállításokban szerkeszthető
  • \(f_y\) – lemez folyáshatára
  • \(f_u\) – varrat szakítószilárdsága
  • \(\gamma_{M0}\) – lemezek biztonsági tényezője; a Kódbeállításokban szerkeszthető

Megjegyzés: a módszer keresztirányban terhelt varratok esetén hasznos, és akkor működik, ha a lemez teljes szélességén csatlakozik.

Túlszilárdságra

A túlszilárdságra végzett hegesztési méretezés automatikusan olyan varratokat biztosít, amelyek jóval erősebbek a csatlakoztatott lemeznél. A túlszilárdsági tényező a Beállítások → Tervezés → Automatikus méretezés → Hegesztési méretezés menüpontban adható meg. Az alapértelmezett 1,4-es érték az EN 1993-1-8 – 6.2.3 (5) szabványból származik, képlékeny csukló kialakításához. 

inline image in article

A számításban feltételezzük, hogy a lemezek húzásra, a varratok keresztirányban vannak terhelve, mint a varrat szilárdsága és képlékenysége szempontjából legkedvezőtlenebb eset. Ez a tervezési megközelítés hasznos a varratok rideg törésének elkerülésére képlékeny tervezés vagy ciklikus terhelés esetén. Megjegyzés: a nagy varratméret önmagában nem garantál nagy képlékenységet. Éppen ellenkezőleg, túlzott maradó feszültségekhez és a varrat zsugorodása által okozott alakváltozásokhoz vezethet.

Ez a követelmény kétoldalas sarokvarratok esetén a következőképpen ellenőrzendő:

\[a/t=\frac{\beta_w\gamma_{M2} f_y}{\sqrt{2} f_u \gamma_{M0} } \cdot f_{overstrength}\]

ahol:

  • \(a\) – varrat torokvastagsága
  • \(t\) – élén csatlakoztatott lemez vastagsága
  • \(\beta_w\) – varrat korrelációs tényező 
  • \(\gamma_{M2}\) – csavarok és varratok biztonsági tényezője; a Kódbeállításokban szerkeszthető
  • \(f_y\) – lemez folyáshatára
  • \(f_u\) – varrat szakítószilárdsága
  • \(\gamma_{M0}\) – lemezek biztonsági tényezője; a Kódbeállításokban szerkeszthető
  • \(f_{overstrength}\) – túlszilárdsági tényező, amely a Beállítások → Tervezés → Automatikus méretezés → Hegesztési méretezés menüpontban adható meg

Megjegyzés: a módszer keresztirányban terhelt varratok esetén hasznos, és akkor működik, ha a lemez teljes szélességén csatlakozik.