A használhatósági ellenőrzések a feszültségkorlátozásra, a repedésszélességre és az elhajlási határértékekre vonatkoznak. A feszültségeket a betonban és a vasalási elemekben az ACI 318-19 szerint ellenőrzik, a Teherbíráshoz hasonló módon.
Feszültségkorlátozás
A használati terhelés melletti megengedett beton nyomófeszültségeket az U és T osztályú feszített szerkezeti elemeknél kell ellenőrizni. A R24.5.2.1 táblázat alapján a repedezettnek feltételezett betonnál nem szükséges feszültségkorlátozási ellenőrzés. A felhasználónak a tervezési szerkezeti elem beállításaiban meg kell adnia a feszített szerkezeti elem osztályát.
\[ \textsf{\textit{\footnotesize{Fig. 53\qquad Prestressed flexural member class selection}}}\]
Az átmeneti terhelésnek kitett szerkezeti elemek megengedett nyomófeszültsége az ACI 318-19 24.5.4.1 szerint 0,6fc'. A 0,45fc' nyomófeszültség-határértéket azért vezették be, hogy csökkentsék az ismétlődő terhelések miatti feszített betonszerkezeti elemek tönkremenetelének valószínűségét. Ez a határérték ésszerűnek tűnt a túlzott kúszási alakváltozás megelőzése szempontjából is. Magasabb feszültségértékeknél a kúszási alakváltozások az alkalmazott feszültség növekedésével egyre gyorsabban növekednek.
A beton nyomófeszültsége a végeselem-analízisből a használhatóságra kapott maximális főnyomófeszültség fc = σc2 és a 24.5.4.1 táblázat alapján meghatározott határérték arányaként kerül kiértékelésre.
\[ \textsf{\textit{\footnotesize{Fig. 54\qquad Concrete compressive stress limits at service loads}}}\]
Az alkalmazásban az Előfeszítés és tartós terhelés hosszú távú kombinációként, az Előfeszítés és teljes terhelés rövid távú kombinációként kerül kezelésre.
Elhajlás
A kiválasztott kombinációtípustól (hosszú távú vagy rövid távú) függően hosszú távú vagy rövid távú elhajlás kerül kiértékelésre. A maximális megengedett elhajlási értéket a felhasználónak kell meghatároznia, és azt az ACI 138-19 24.2. pontjával összhangban kell figyelembe venni.
\[ \textsf{\textit{\footnotesize{Fig. 55\qquad Maximum allowable deflection value}}}\]
Az alkalmazásban lehetőség van az önsúlyból ΔDL és a hasznos terhelésből ΔLL származó elhajlások külön megjelenítésére, valamint a teljes elhajlás ΔTot (önsúly+hasznos) megjelenítésére, mindezt a deformált alak megjelenítésével együtt.
A levágott végeken az elhajlások nem ellenőrizhetők.
Repedésszélesség
A repedésszélességek és repedésirányok a használhatósági rövid távú vagy hosszú távú kombinációkra kerülnek kiszámításra. Mivel az ACI nem ír elő közvetlenül határértéket a repedésszélességre, a felhasználónak meg kell adnia a határrepedésszélességet wlim.
Az ellenőrzések a következőképpen kerülnek bemutatásra:
\[\frac{w}{w_{lim}}\]
ahol:
w a végeselem-analízissel számított rövid vagy hosszú távú repedésszélesség,
wlim a felhasználó által meghatározott repedésszélesség határértéke.
Az alkalmazásban használt repedésszélesség-számítási módszer, amelyet ez a dokumentum részletesebben is ismertet, az ACI 224R-01 szabványnak megfelelő. Ezért lehetséges az ACI 224R-01 4.1 táblázatának használata a repedésszélesség határértékének meghatározásához.
\[ \textsf{\textit{\footnotesize{Fig. 56\qquad Reasonable crack widths for reinforced concrete under service load}}}\]
A repedésszélesség kiszámításának két módja van (stabilizált és nem stabilizált repedezés). Az általános esetben (stabilizált repedezés) a repedésszélesség a vasalási rudak 1D elemeinek alakváltozásait integrálva kerül kiszámításra. A repedés iránya ezután az adott vasalás 1D végeselem középpontjához legközelebb eső három integrációs pontból, a 2D betonelem integrációs pontjaiból kerül meghatározásra. Bár ez a repedésirány-számítási megközelítés nem felel meg a repedések valós helyzetének, mégis reprezentatív értékeket ad, amelyek olyan repedésszélesség-eredményekhez vezetnek, amelyek összehasonlíthatók a szabvány által előírt repedésszélesség-értékekkel a vasalási rúd helyzetében.