A beton elemek tervezését és ellenőrzését általában keresztmetszeti (1D-elem) vagy pontszerű (2D-elem) szinten végzik. Ezt az eljárást minden szerkezeti tervezési szabvány leírja, például az (EN 1992-1-1 vagy ACI 318-19), és a napi statikus mérnöki gyakorlatban alkalmazzák. Azonban nem mindig ismert vagy tartják tiszteletben, hogy ez az eljárás csak azokon a területeken elfogadható, ahol a Bernoulli-Navier-féle síkalakváltozás-eloszlási hipotézis érvényes (ezeket B-régióknak nevezik). Azokat a helyeket, ahol ez a hipotézis nem érvényes, diszkontinuitási vagy zavart régióknak (D-régióknak) nevezzük. Az 1D-elemek B és D régióira vonatkozó példákat az (1. ábra) mutatja. Ilyenek például az alátámasztási területek, a koncentrált terhek felhordási helyei, a keresztmetszet hirtelen változásának helyei, nyílások stb. Beton szerkezetek tervezésekor számos más D-régióval is találkozunk, mint például falak, híd-keresztfalak, konzolok stb.
A múltban félig-empirikus méretezési szabályokat használtak a zavart régiók méretezésére. Szerencsére ezeket a szabályokat az elmúlt évtizedekben nagyrészt felváltották a vzpěra-táhlo modellek (Schlaich et al., 1987) és a feszültségmezők (Marti 1985), amelyek szerepelnek a jelenlegi tervezési szabványokban, és amelyeket a tervezők napjainkban gyakran alkalmaznak. Ezek a modellek mechanikailag konzisztensek és erőteljes eszközök. Megjegyezendő, hogy a feszültségmezők általánosan folytonosak vagy nem folytonosak lehetnek, és a vzpěra-táhlo modellek a nem folytonos feszültségmezők egy speciális esetét jelentik.
A számítási eszközök elmúlt évtizedekben végbement fejlődése ellenére a Strut-and-tie modelleket lényegében még ma is kézi számításként alkalmazzák. Valós szerkezetekre történő alkalmazásuk fárasztó és időigényes, mivel iterációkra van szükség, és több terhelési esetet is figyelembe kell venni. Továbbá ez a módszer nem alkalmas a használhatósági kritériumok (alakváltozások, repedéstágasságok stb.) ellenőrzésére.
A statikus mérnökök érdeklődése egy megbízható és gyors eszköz iránt a D-régiók tervezéséhez vezetett ahhoz a döntéshez, hogy kifejlesszék az új Compatible Stress Field Method-ot, egy számítógéppel segített feszültségmező-tervezési módszert, amely lehetővé teszi a síkbeli terhelésnek kitett vasbeton szerkezeti elemek automatikus tervezését és ellenőrzését.
A Compatible Stress Field Method (CSFM) egy folytonos, végeselem-alapú feszültségmező-analízis módszer, amelyben a klasszikus feszültségmező-megoldásokat kinematikai megfontolásokkal egészítik ki, azaz az alakváltozási állapotot a szerkezet egészében kiértékelik. Ennek köszönhetően a beton effektív nyomószilárdsága automatikusan kiszámítható a keresztirányú alakváltozási állapot alapján, hasonló módon, mint a nyomási lágyulást figyelembe vevő nyomásmező-analízisekben (Vecchio and Collins 1986; Kaufmann and Marti 1998) és az EPSF módszerben (Fernández Ruiz and Muttoni 2007). Továbbá a CSFM figyelembe veszi a húzási merevítő hatást, ami reális merevségeket biztosít az elemeknek, és lefedi az összes tervezési szabvány előírását (beleértve a használhatósági és alakváltozási kapacitási szempontokat is), amelyeket a korábbi megközelítések nem kezeltek következetesen. A CSFM a beton és vasalás számára a tervezési szabványok által megadott szokásos egytengelyű konstitutív törvényeket alkalmazza. Ezek már a tervezési fázisban ismertek, ami lehetővé teszi a parciális biztonsági tényezők módszerének alkalmazását. Így a tervezőknek nem kell további, gyakran tetszőlegesen megválasztott anyagjellemzőket megadniuk, amelyek a nemlineáris végeselem-analízisekhez jellemzően szükségesek, ami a módszert kifejezetten alkalmassá teszi a mérnöki gyakorlat számára.
A statikus mérnökök körében a számítógéppel segített feszültségmezők használatának előmozdítása érdekében ezeket a módszereket felhasználóbarát szoftveres környezetekben kell megvalósítani. Ennek érdekében a CSFM-et beépítették az IDEA StatiCa Detail alkalmazásba; ez egy új, felhasználóbarát, kereskedelmi szoftver, amelyet az ETH Zurich és az IDEA StatiCa szoftvercég közösen fejlesztett ki a DR-Design Eurostars-10571 projekt keretében.